|
 |
|
|
József Attila:
Csend
Riasztó, mint a fölmorajló tenger
és mint a végtelen hó, épp olyan.
Álarca mélyén bús halál rohan -
jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember
remegve ejtem lelkemet elébe
a szívem hallgatom - kopog-e mé... |
| 2024-04-11 20:20:29 |
|
|
|
|
|
|
|
JUHÁSZ GYULA (1883-1937):
Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb... |
|
|
| 2023-09-06 18:51:44 |
|
|
|
|
|
|
|
ITT A MÓKA MEGINT MÁRA! OLVASD ŐKE... |
| 2023-08-17 22:30:17 |
|
|
|
|
|
|
|
Weöres Sándor - Holdbeli csónakos
(részlet)
Úszom az égen arany csónakon,
az éj homályán én uralkodom,
az eget-földet végig láthatom,
a csillagot tengerbe buktatom.
Szállok a sötét légtenger hátán,
kuszált felhőbe feszül a csáklyám, ... |
|
|
| 2023-03-09 00:30:11 |
|
|
|
|
|
|
|
RÓZSÁS GONDOLATOK ... |
|
|
| 2022-08-15 20:00:49 |
|
|
|
|
|
|
|
Kedves Annák! Boldog névnapot!
Juhász Gyula: Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mé... |
| 2022-06-26 08:47:07 |
|
|
|
|
|
|
|
H. KOHUT KATALIN VERSEI, NOVELLÁI ... |
| 2022-06-11 21:00:50 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Ki vagyok én?
Annyi minden akartam lenni,
s mind csupa nagybetűs hivatás:
ének-magyar tanárnő,
számviteli szakember,
bíró, ügyvéd, jogász...
Nem tudtam, hogy szép vagyok,
hogy időmértékesen ejtem a szavakat,
hogy a hangom csengő és egyedi,
elfeledték közölni velem a titkokat is,
hogy minden szenvedésem... |
| 2022-05-17 18:19:14 |
|
|
|
|
|
|
|
A pók csapdája
Mászik egy nagy pók a falon,
arra gondol, úgy becsapom
a kövér züm-züm kislegyet,
szoros hálót szövögetek.
Az lesz az ő temetője,
belerepül, s egy-kettőre
foglyul ejtem a hasztalan
falpiszkítót, s tömöm hasam.... |
| 2021-12-05 23:13:35 |
|
|
|
|
|
|
|
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó, de mégis,... |
| 2021-07-27 05:43:50 |
|
|
|
|
